A Merkúr a Naphoz legközelebbi, méretét tekintve pedig a nyolcadik legnagyobb bolygó.
Merkúr a római mitológiában a kereskedelem istene.
A rómaiak Hermésszel azonosították, aki a görög
mitológiában az istenek követe, az utasok oltalmazója,
a holt lelkek vezetõje.
--------------------------------------------------------------------------------
A Merkúr forgása, felszíne, légköre.
--------------------------------------------------------------------------------
Nála csak a Plútó kisebb. A Merkúrénál
nagyobb átmérõvel két hold is büszkélkedhet,
ezek a Ganymede és a Titán. Igaz ugyan, hogy a Merkúr sûrûsége
kb. háromszor nagyobb az õt lekörözõ holdakénál.
A Merkúrt csak egyetlen ûrszonda, a Mariner-10 látogatta meg. 1973-ban és 1974-ben háromszor repült el mellette. Felszínének csak a 45%-át térképezték fel.
A Merkúr bolygó viszonylag fényes, nála csak a Jupiter, a Vénusz és idõnként a Mars ragyog fényesebben. Mégis elég nehéz megfigyelnünk, mert mindig a Nap közelében jár. Kicsiny pályaátmérõje miatt sohasem távolodik el 28 foknál messzebbre a Naptól, és ezért csak akkor figyelhetõ meg távcsõ nélkül, amikor este vagy hajnalban a horizont közelében tartózkodik. A bolygó észlelését az is nehezíti, hogy korongjának átmérõje még távcsõben is rendkívül kicsinynek látszik. Alsó együttállásban 12,9 ívmásodperc a látszólagos átmérõ, pedig ilyenkor látszik a legnagyobbnak, minthogy ilyenkor van a Merkúr a Nap és a Föld között. Felsõ együttállásban, amikor a Nap átellenes oldalán található, a bolygókorong látszólagos átmérõje csupán a maximális egyharmada.
A bolygó háromszor fordul meg tengelye körül, mialatt két teljes keringést végez a Nap körül. Az elméleti vizsgálatok során kiderült, hogy a keringési és a forgási periódus hosszának e különleges arányáért a bolygó testében fellépett erõs dagálysúrlódás a felelõs. A jelenség hasonló ahhoz, mint ami a Hold esetében játszódott le, csak az a lényeges különbség, hogy a Merkúr rendkívüli mértékben elnyúlt ellipszis alakú pályája idézte elõ, hogy a bolygó két keringés alatt három forgást végez, míg a Hold esetében a két periódus tökéletesen kiegyenlítõdött. Amikor a Merkúr a legközelebb jár a Naphoz, pályamenti sebessége olyan nagy, hogy az ebbõl adódó szögsebesség felülmúlja a tengelyforgásét. Ezért azután a bolygó felszínén álló képzeletbeli megfigyelõ számára olyan jelenség következne be, amely az egész Naprendszerben egyedülálló. Néhány napon át a Nap a szokásossal ellentétes irányban haladna az égen, majd ismét megfordulva folytatná útját az égitestek között. Ha a megfigyelõnk úgy helyezkedne el a Merkúron, hogy a perihéliumátmenet idején a Napot a keleti horizonton látná, tanúja lehetne annak, amint csillagunk feltûnik a horizonton, visszafordul, lebukik az alá, majd röviddel késõbb ismét felkel, hogy most már folytassa is égi útját.
A Merkúr felszíne a Holdéhoz hasonló: kráterekkel borított fennsíkok és egyenletesebb felszínû vulkanikus síkságok tagolják. Felszínén terül el a mintegy 1400 km átmérõjû koncentrikus, kör alakú Caloris medence, amely egy hatalmas becsapódás során keletkezhetett.
A Merkúr felületének minden négyzetméterére hatszor annyi sugárzás érkezik a Napból, mint a Föld azonos nagyságú területére. A bolygó nappali hõmérséklete elég magas, átlagban 600 K (kb. 330 Celsius fok), miközben eléri a 750 K (480 Celsius fok) körüli maximumot. Ugyanakkor éjszaka a hõmérséklet 90 K-re (kb. -180 Celsius fok) süllyed.
A Merkúrnak nincs észrevehetõ sûrûségû légköre. Tekintettel arra ugyanis, hogy a bolygó napsütötte oldala igen forró, fel kell tételeznünk, hogy még a legnehezebb gázok is eltávoztak onnan. Ráadásul az összes bolygó közül a Merkúr felszínének fényvisszaverõ képessége a leggyengébb, leginkább a sötét holdtalajéhoz hasonló. A Merkúr felszíne által szórt napfény színképi vizsgálata is megerõsíti, hogy a bolygónak nincs kimutatható légköre.
Anyagi, kémiai összetételét tekintve a Merkúr Föld típusú bolygó. Kicsiny mérete ellenére a Merkúr sûrûsége közel azonos a Földével, ami azt sugallja, hogy vastartalma a Földének nagyjából a kétszerese lehet. A vas-nikkel mag a bolygó sugarának nagyjából a 75%-át teszi ki. Ez a mag képviseli a bolygó tömegének a 80%-át.
A Merkúr mágneses tere csaknem eléri a Földön mért mágneses tér erõsségének 1%-át.
A Merkúrnak nincs holdja.